"A község Veszprém és Tapolca között, a Vázsonyi-séd mentén fekszik festői környezetben. Északra a 600 m-es Kab-hegy magasodik, míg délen a Balaton-felvidék lankáiban gyönyörködhetünk.

A falu neve a Váson család nevéből ered (első ismert tagja a XIII. sz. elején a királyné udvarbírója volt).

Mátyás király idején a Vesen család ( ők a Váson-ok leszármazottjai) birtokai visszaszállnak a koronára. Hunyadi Mátyás Kinizsi Pálnak ajándékozza Nagyvázsonyt, ami ekkor már mezőváros. A község közepén áll a Kinizsi-vár , mely fél évezrednél is idősebb és amely a szokásoktól eltérően nem dombtetőre, hanem az ófalu házai alá épült.

Kinizsi Pál, a molnárlegényből lett híres törökverő, a Fekete Sereg sikeres vezére a XV. sz. második felében az erődítményt külsőtornyos védőfalakkal, palotaszárnnyal és kápolnával (ma evangélikus templom) egészítette ki. Nevéhez fűződik a falu határában található Pálos-kolostor is, hiszen a szerzeteseket ő telepítette Nagyvázsonyba.

A birtok a török hódoltság idején többször gazdát cserélt, és a környék elnéptelenedett..
A török időkben kipusztult település újjáéledése a Zichy családnak köszönhető, akik az 1650-es évektől németek letelepítésével ismét felvirágoztatják a vidéket.

A település híres átutazója Csokonai Vitéz Mihály, aki a falu református lelkészénél, Édes Gergelynél, költőtársánál hónapokig vendégeskedett. A történés szerint itt Nagyvázsonyban értesül arról, hogy szerelme, Lilla máshoz megy férjhez. Bánatukat Édes Gergellyel a pincében próbálják enyhíteni, hajnalban pedig Csokonai – ahogy ő fogalmazta – ott hagy a pincében „csapot s papot". Tőle és innen ered a mondás is.

A XIX. század végére élénk iparos- és gazdaélet jellemzi a falut.

A II. világháború után a községet a téeszesítés és a malmok tönkretétele jelentősen visszaveti a fejlődésben. Ugyanakkor a 60-as évek végén, a 70-es évek elején az idegenforgalmi hivatalnak köszönhetően Nagyvázsony a kiemelt állami rendezvények egyik helyszínévé lett. Ezrével szervezik ide az utaztatással foglalkozó állami irodák a bel- és külföldi turistákat az egyre híresebbé váló Lovasnapokra. Az állami „kiemelt szerep" a 90-es évekre megszűnik és nincs olyan erő, aki, ami folytatná a nagy múltú rendezvény szervezését.

Az utóbbi években azonban a Művészetek Völgyéhez való csatlakozás éppen ezért adhat új lendületet és fellendülést a múltját újra felfedező, lovas hagyományait újra ápolni próbáló, páratlan környezettel és értékekkel bíró községünknek. Reméljük, hogy aki egyszer eljut hozzánk, rendszeresen ott hagy majd „csapot s papot", hogy újra és újra visszatérjen…"

Bővebben: Nagyvázsony honlapján